Húsz év nagy idő! Azok, akik az 1990-es években megálmodói, kezdeményezői, majd 1998-ban „alapító atyái” voltak a Magyar Transzplantációs Társaságnak, tevékenyen alakították, és végigkövették a szakma fejlődését. Ma már bölcsen visszatekintenek, a tanulságokat osztják meg a következő generációval. Azok, akik akkor rezidensként, két-három éves diplomával, vagy friss szakorvosként az alapítók között lehettek, talán nem is tudták milyen kiváltságban volt részük. Ők mostanra már vezető szakemberek valamelyik hazai centrumban, megyei kórházban, vagy külföldön, és azt élik át, amit az alapítók, a felelősség örömét, és terhét. Vannak olyanok, akik 1998-ban még a középiskolai tanulmányok derekán jártak. Akik 2002-ben, vagy 2006-ban vettek részt először szavazóként a parlamenti választásokon, nos, ők a mostani feltörekvő generáció, tele energiával, ötletekkel, újítással, elvárásokkal. Néhányan közülük már előrefuthattak, néhányan pályát változtattak, többen külföldre mentek, mások kitartóan tanulnak, még várnak a lehetőségre itthon.
Én a második generáció tagjaként üdvözlöm a jubileumi kongresszus minden résztvevőjét. A helyzetből adódóan mi a híd szerepét töltjük be. Jó lenne ezt komolyan venni. Átvenni, jobbítani, továbbadni. Jó lenne a tanulságokat meghallgatni, a hibákat nem újra elkövetni, az eredményekre büszkének lenni, a jövőt közösen tervezni. Jó lenne átadni a jó hagyományokat, és szakítani a rosszakkal. Támogatni a fiatalokat, mert mi is ezt igényeltük. Nem elfelejteni, hogy „óriások vállán” emelkedhettünk fel mi is.
Vannak húsz éve megoldatlan problémák, melyeket le kell zárni. Vannak húsz éve egyre javuló eredmények, melyekre büszkék vagyunk. Van több évtizedes hagyományunk, történelmünk, díjaink, jó hírünk, és szakembereink Európában, és a világban, erős szavunk az egészségpolitikában, felmutatható eredményeink, mérhető, és tervezhető fejlődési pályánk. Van hitünk a jövőben, és persze vannak mulasztásaink, és hibáink is melyekből tanulhatunk.
Tevékenyen vettünk részt az Európai szervátültetés szakvizsga (UEMS) létrejöttében, részvevői, de legalább szemtanút voltunk, a veseátültetés után a hazai szív-,hasnyálmirigy-, majd a májátültetési, végül a tüdőátültetési program megindulásának, az Eurotransplant csatlakozásnak, a professzionális koordinátori rendszer kialakításának, és közben eltelt húsz év.
Az egészségügyi szakdolgozók fenntartások nélküli, önzetlen, elkötelezett támogatását élvezhettük mindvégig. Talán fel sem figyeltünk rá, hogy a körükben kialakult egy speciális szakma. A szervátültetésben dolgozó aneszteziológus asszisztensek, műtősnők, ápolók, intenzíves szakemberek, koordinátorok a laikus közvélemény előtt, és a saját szakmájukon belül is kiemelt, profi élcsapatnak számítanak, nagy megbecsülésnek örvendenek, véleményüket kikérik, tapasztalatuk érték. Jó tudni, hogy az orvosi kar is elismeri ezt, partnereknek tekinti őket.
A transzplantáció megtalálta a helyét, beilleszkedtünk az orvosi szakmák közé, kapcsolataink kiépültek, igényeljük, és adjuk a konzíliumokat, rájöttünk, hogy a szervátültetés csapatmunka. Az országban megszűntek a szervátültetéssel kapcsolatosan kezdetben észlelt fenntartások, a magyar betegeknek mindenhol lehetősége van eljutni egy releváns központba. A szervátültetett betegek szövetségeket, alapítványokat, közösségeket hoztak létre, amelyek hasznosak, szükséges, és fontos velük az az együttműködés, amely új kérdéseket is felvet.
Az 1990-es évek változó, dinamikus hangulatában talán nem tudatosult mindenkiben, hogy történelmet írtak azok, akik akkor belefogtak, alapítottak, döntöttek, terveztek, elkezdtek, mert igény volt rá, és mert megtehették. Tevékenységük nem választható el egy megismételhetetlen korszaktól, amely rányomja a bélyegét a mai közéletre is.
Ezt a történelmi eseményt szeretnénk megünnepelni 2018 novemberben, és ezért a jubileumi kongresszus több tekintetben rendhagyó lesz.
Ajtót nyitunk egymás felé. A szervezőbizottság nem csak a helyi, debreceni csapatból áll, hanem minden transzplantáló központból felkértünk résztvevőket. Közös ünnep, közös siker, egy a zászló.
Ajtót nyitunk a külföld felé. A kongresszust megelőzően az európai élődonoros vesecsereprogramok (ENCKEP) közössége tartja Debrecenben a munkaértekezletét, amelynek témája most a magyar élődonoros vesecsereprogram elindításának elősegítése lesz. Azok az angol, cseh, belga, francia, holland, lengyel, olasz, spanyol kollégák adnak majd tanácsot, akik ebben, témában már évek óta a gyakorlatban tevékenykednek. Természetesen bemutatkozik a magyar csapat is.
Tovább nyitunk a társzakmák felé. Szeretnénk, ha a velünk kapcsolatban álló szakmák sok képviselője venne részt az ünnepi alkalmon. Ezért a kongresszus alkalmából a kardiológia, nefrológia, gasztroenterológia, anesztézia-intenzív terápia neves előadóit is felkérjük, hogy összefoglalót tartsanak. Az egyes szervátültetési szakmák szintén felkért előadásokkal járulnak ehhez hozzá. Interaktív esetmegbeszéléseket tervezünk, amelyeken a résztvevők egyes pontokon szavaznak majd, hogy adott esetben ők mit tettek volna. Reméljük, hogy a „my worst case” megbeszélések a fiatalok számára hasznos lesz
Párhuzamos szekciókat tervezünk, a plenáris mellett gyakorlati oktatással. Szeretnénk, ha mindenki találna érdekes eseményt, akkor is, ha a plenáris ülésen éppen, a számára kevésbé szakmába vágó témák vannak napirenden. Ezekről folyamatosan hírt adunk, mert a részvételi szám korlátozott lesz.
Terveink szerint a kongresszusra megjelenik az Orvosi Hetilap tematikus lapszáma is.
Dr. Nemes Balázs |
| Első - második értesítő elektronikus kiküldésének határideje | 2018. április 20. |
| Absztrakt leadási határidő | 2018. szeptember 23. |
| Absztrakt elbírálásának határideje | 2018. október 15. |
| Kedvezményes jelentkezés határideje | 2018. október 1. |
| Magyar Transzplantációs Társaság Továbbképző Napok és XX. Kongresszusa | 2018. november 21 -24. |