Hajnalodik, a műtét végéhez közeledik. Az aortán futó gyöngysorszerű varratvonal nem vérzik, a szív jól mozog. Az altatógép egyhangú kattogása avatott fül számára élesen elválik a háttér zenétől, a monitorok piros, zöld, és kék görbéje sokadszor indul el, hogy átverekedje magát a képernyőn, és a fáradt, fátyolos pillantásokon. A korábban oly harsány beszélgetés foszlányokra bomlik. A nehéz, sűrű csendet a sebész töri meg. „Benézek a szív alá, szedd szét légy szíves a lélegeztetést!” A ritmusos piros zöld és kék görbék azonnal széttörnek, a sebészből pedig gondterhelt sóhaj szakad fel; „Maradéköltést kérek.” A lírán innen varázsütésre mozgolódás támad.
Az előbbi törékeny egyensúlynak azonnal vége. A monitorok nemcsak a pillanat erejét jelzik, de értő szemek látják benne a beteg egészét; a műtét előtti betegségeket és a következő napok esetleges szövődményeit. A power-saving üzemmódnak vége.
Jó a vérnyomás, de jó-e a keringés? Jó a centrális vénás oxigén, mégis lement az agyi szöveti szaturáció, lesz-e a műtét után delírium, vagy kognitív zavar? Talán jó is, hogy visszahűlt már egy kicsit a leállás óta. Miért mászik az agyi szaturáció lefelé, amikor jó a vérnyomás és az artériás oxigén tartalom? Cukorbetegség? Esetleg pH eltolódás? Hiszen elég alacsony a kilégzésvégi széndioxid. De a vérgáz épp megérkezett; ott meg nem! Akkor holttérlégzés is megnőtt? És az oxigén sem túl acélos, legalábbis ilyen paraméterek mellett. Atelektázia, sönt is magasabb? Tehát még PEEP? De a jobb kamra sem mozog egyik irányban sem! Akkor toborzás? De a kapnogram vízszintes, mint a kocka. De hoppá, a compliance kevés hozzá. Mit mond az ultrahang? Lezárt alsó részek, pangás, folyadék. Utóbbi könnyű zsákmány lesz. A műtő sarkában dolgozó masinán már látszik, hamar, gyorsan és nagyra nyílik a viszkoelasztikus görbe. Vissza a bal kamrához. Húzódik, de merev, mint a kő, a mitrális is visszaereszt. A jobb meg kerek, mint a labda. Narkózis mélység jó, artériás oxigén OK, akkor farmakológiai eszközök. Meg pitvari drót, mert húzódik a pitvar, csak nem találják egymást a kamrával. És a vércukor? A kálium is sok, sokáig állt a szív. Inzulin pumpa. A vizelet? Rose és kevés. Hasa meg domborodik az izolálás alatt, mint a dob. Jó, hogy a dializáló kanül belekerült az még indukció után, szükség lehet rá a posztoperatív szakban hamarosan.
Már világos van, amikor az intenzív osztályra indulunk. A paletta valószínű még tovább bővül pár napig. De aztán… aztán a kibontakozó intenzív terápiával sikerül!
Minderről, szinte mindenről, ami az általános aneszteziológiai és intenzív terápiás gyakorlatban döntési helyzetet teremt, szó lesz a Szegedi Tudományegyetem továbbképző Konferenciáján, mely TISZA néven indul útjára.
A Konferencia helyszíne a virtuális tér, ahol interaktív előadásokra kerülhet sor. A szervezésben tradicionális partnerünk, a Convention Budapest Kft. segít bennünket.
Szeretettel várjuk Szegeden, szellemi környezetünkben,
Babik Barna
Egyetemi tanár